Járai Zsigmondot mint minisztert, bankelnököt felesleges bemutatni az olvasónak. Egyéb beosztásait nem is sorolom, úgysem érnék a végére. A vele készült interjúból az is kiderül, hogy az alkotó emberben lehet játékos vér is. Zsiga, mert a mi köreinkben – rangtól és beosztástól függetlenül – keresztnéven, sőt becenéven szólítjuk egymást, a közelmúltban helyettesként beült a versenyasztalhoz, ugyanis versenyjátékos partnerének egy társasági partiban feltűnt kiváló játéka. Életében először találkozott a screennel és a tálcán mozgó licitkártyával. Jól ment minden, csak egyszer jött zavarba, ugyanis az ellenfél licitjét a partnerének tulajdonította. A félrenézésnek sok bukás lett a vége, ámde kontra nélkül nem is lett túl rossz az eredmény.